Egy látásproblémákat korrigáló képernyő-technológia segíthet azoknak, akik a tévé vagy laptop képernyőjét eddig csak szemüveggel látták élesen.
Kép: Sebastien Wiertz
A technológia egy, a felhasználó számára szükséges korrekciót figyelembe vevő algoritmus és a monitor elé helyezett fényszűrő segítségével alakítja át a megjelenő képet. Az algoritmus minden egyes pixel fényerejét úgy torzítja, hogy a műanyag szűrőn található apró lyukakon áthaladó fénysugarak a retinához érve éles képet alkossanak. A kutatók elmondása szerint a cél az, hogy előre jelezzék, milyen mértékben fogja a szem természetes módon eltorzítani a képernyőn látottakat (ez az, amit szemüveggel vagy kontaktlencsével korrigálunk), így javíthatják a képet, hogy az eleve élesen jelenjen meg.
A tanulmány társszerzője, a Kaliforniai Egyetemen informatikát, optometriát és vizuális tudományt tanító Brian A. Barsky szerint az eljárás gyakorlatilag az emberi szem optikájának működését fordítja vissza. A technológia fejlesztésében részt vesznek az MIT és a Microsoft kutatói is.
Az eljárás nem csak azt teszi lehetővé, hogy a hétköznapi látásproblémákkal küzdők szemüveg nélkül is élesen láthassanak bármilyen képernyőt, de segíthet az olyan, komolyabb fizikai károsodás által okozott panaszokkal élőknek is, akik nem használhatnak szemüveget vagy kontaktlencsét. Ilyen például a szem szférikus aberrációja, ami a szemlencse különböző részeinek eltérő fénytörését okozza.
Bár voltak már hasonló próbálkozások, ez az újfajta megközelítés élesebb, kontrasztosabb képet eredményez. A tanulmányt az ez év augusztusában Vancouverben megrendezésre kerülő Siggraph konferencián fogják bemutatni.
A tanulmány elkészítéséhez a kutatók felhasználták többek közt egy szivárványszínű hőlégballon fényképét és Vincent Van Gogh önarcképét is, amit az algoritmus meghatározott látásproblémáknak megfelelően torzított. A képeket aztán egy iPod Touch képernyőjén jelenítették meg, amire egy több ezer egyenletesen elhelyezkedő apró lyukat tartalmazó műanyag lapot helyeztek.
Az MIT Media Lab kutatója, a tanulmány másik társszerzője Gordon Wetzstein szerint ez a műanyag lemez a hagyományos kétdimenziós képernyőt un. fénymező-kijelzővé (light field display) alakítja. Vagyis a lemez szabályozza a képernyőből származó egyes fénysugarak útját, így a kontraszt csökkenése nélkül is élesebb képet eredményez.
A kutatók az eszközt teszteléséhez egy Canon tükörreflexes digitális fényképezőgépet használtak, aminek a fókuszát úgy állították be, hogy az a távollátást és egyéb látásproblémákat szimuláljon.
Wetzstein elmondta: a következő lépés az, hogy olyan prototípust építsenek, ami a mindennapi életben is használható – ez, várakozása szerint még néhány évet vesz igénybe.
A kutatóknak számos kihívással kell szembenézniük. A módszer nem független a felhasználó szemének fókusztávolságától; a technológia szempontjából ezért fontos, hogy az alany szeme nyugalomban legyen, vagy pedig olyan, a fejmozgást követő szoftverre lenne szükség, ami rögtön a szemlélő helyzetéhez igazítaná a képet. Barsky szerint ez már csak azért sem lesz gond, mivel a néző, ha valamilyen problémát észlel a kijelzőn, automatikusan is elmozdul és a fókusz javítására törekszik.
A technológia ugyan képes az egyes felhasználók egyéni igényeit figyelembe venni, de több néző esetén már nem használható. Ramesh Raskar, szintén a tanulmány társszerzője, az MIT Media Lab tudományos munkatársa úgy gondolja, hogy ha nagyobb felbontást állna rendelkezésükre – a kutatásban szereplő iPod Touch 326 pixel per hüvelyes felbontásának nagyjából a duplájára lenne szükség – az eszköz használata egyszerre több felhasználó számára is lehetséges lenne.